Szijja,

nem merem elküldeni ezt a levelet neked, ne kérdezd miért. Félek hogy öszezavarlak még jobban. Én már teljesen öszse vagyok, tudom én követtem el a hibát én kezdtem el érezni és túllépni a meghúzott határokon, igen komolyan mondtam vagy együtt vagy végleg vége... egyszer úgy érzem biztatsz és repkedek máskor meg mint akit a kutya szájából húztak ki ugy érzem magam a sírás határán. Ha bujok ugy érzed korlátozlak a szabadságodban, sajnálom valahogy ugy érzem legjobban azt ha valakihez tartozom hogy érzem hogy melettem van. Azt mondod hiányzok ha nem vagyok melletted te is hiányzol nekem ezek után nem érted miért irom meg mikkora érek haza... Megcsókolsz nyilvános helyen esetleg bucsuzáskor.. én végre örülök hogy sikerült eldöntened mit szeretnél. Én felkinálok lassan mindent amit adhatok, lehet furcsa neked az egész helyzet hogy van egy lány aki tudja hogy csak második lehet de igy is neked add mindent amit adhat, törödést... odadást... támogatást....megbecsülést.. szeretettet.

Perzse nem mondhatom hogy nem várok cserébe semmit... mert ez nem lenne igaz.. én egyszerüen nem szeretnék egyedül lenni, és egy társat szeretnék aki törödik velem és akibe megbizhatok. De jól esik hogy benned megtudok bizni perzse tudom hogy alapból csak rövid ideig lehetek veled boldog  de valahogy ezért a kicsi szépért és jóért és azért hogy adhatok neked valami szépet és jót már megéri. Érdekes hogy tudom én csak egy állomás vagyok az életedbe és ha egyszer eljön az ideje egyszerüen tova sétálsz én se leszek rád mérges és neked se lesz nehéz. Persze most lehet furcsán szokatlanul hangzik az egész de ne hidd hogy azzal ha felválalsz mint barátnőt akkor meg szentségtelenited exed emlékét és elzársz midnen utat felé. ez nem igaz ha valakit tényleg öszintén szeretünk ahhoz mindig viszsa találunk! Mindegy mien állomásokon keresztül vezet az út.  Lehet hogy most élvezed a szabadságod remélem hogy ismerlek enynire hogy tudjam ez csak felszin... Nem tudom félek tul sokat szeretnék neked adni és ezzel elüldözlek... ez olyan hogy sajna nem fogom tudni ezt megváltoztatni. Én igy szeretek magamat arany tálcán nyújtom és ugy fogadom el a másikat ahogy van. Lehet azt kénne mondanom sajnálom hogy igy alakult, de nem fogom. A szeretett egy oylan érzés hogy bármenynire is fáj a legszebb.  Örülök hogy képes vagyok még szeretni öszintén ebben a korcs világban, és boldog vagyok ha veled lehetek, és repesek ha látom az öszinte mosolyod mikor jól érzed magad velem. lehet ezek azok az okok amiért nem vállalsz fel, hülye a felfogásom tul sok vagyok neked vagy egyzserüen nem jó... sajnálom ezért nem birom a kettöséget tudom nagyon nehéz lenne elengedni de a felörlödésnek kevesebb értelmét  látom. Megint oylan mintha döntés elé akarnálak állitani pedig nem csak szeretném ha tudnád te mit akarsz ...

És igen tudom , de ki kell mondanom hogy: Szeretlek!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.